Bódvalenkei kirándulás margójára

Az ELTE-TÁTK nemzetközi szakos hallgatói és vendégeik a területfejlesztési szakmából és a Corvinus Egyetemről 2013. április 27-én Bódvalenkére kirándultak, tanulmányozni a település komplex fejlesztését. A jó hangulatú, szakmailag és emberileg motiváló utazás az  irodalmi hajlamokra is ösztönzőleg hatott:

"A kis falvak utcái, melyen keresztül vezetett az utunk Bódvalenkére túl sokat láttatnak lakóik életéből: A nénikék, akik esernyővel ülnek a fő téren, hogy védjék magukat és a számukra világot jelentő zöldségeik, virágaik épségét a tűző nap erejétől. A két kerekes székes hölgy, akik a keskeny járdán próbálnak utat találni. A cigány csoport, melynek tagjai között számos világát vesztett együtt, vakvezető kutyával és botjaik segítségével kelnek át egyik faluból a másikba. Nem csak idilli kis házikók és kedves anyókák alkotják a mesés falvakat.

Szombat van. Élet van. Mindenki dolgozik kis földjein, minden gyerek játszik az udvaron, mindenki felfigyel a nagy fehér buszra. A 80 év körüli talpig feketébe öltözött, meghajlott nénike, aki épp a kert melletti tulipánjait megy meglocsolni a kerítéshez - (az ő portája mindig szép és rendezett)- őszintén megörül és ösztönös, kedves integetéssel üdvözli a buszon ülő fiatalokat. Arcán a világ összes kedvessége, kerítése mögött egész élete található, a kertet a külvilágnak csinosítja, de úgysem sokan látják, nem jár erre a madár se, miért is járna?

Megérkezünk Bódvalenkére, mindenki az udvaron ül, ki érdeklődve, ki érdeklődését leplezve figyeli a buszt. A falu elejében lakó feltűnően neonba öltöző kamasz lány mire leszállunk a buszból máris a fő utcán igyekszik felfelé.

A projektiroda udvarában hallgatjuk Eszter odaadó beszámolóit. Az utcáról egy 30 év körüli férfi leskelődik az udvarba, észreveszi, hogy észreveszem, hátrébb húzódok, nem akarom, hogy lásson, szégyellem a kinézetem, nem akarom, hogy azt érezze, mi mások vagyunk, mint ők, pedig azok vagyunk, de miért? és milyen áron?

A falu hátsó végébe menet találkozunk a falu lakóival, egy- egy kerítés választ el tőlük. csak? Hűvösek is vagyunk, meg nem is. Nem köszönünk nekik, de sokan vagyunk, mit kéne tennünk?A kertbe nézni illetlenség, megbámulni bármit is illetlenség..

Mindenki szívesen lát a kertjében, hogy közelebbről megnézhessük a seccokat, de mi nem mindenhova megyünk be.

A kosár árus férfi kosarai mind elfogynak 8000 ezer forint körüli bevételre tesz szert, ez náluk egy főre jutó havi jövedelem értéke. Most is jól jön ez a pénz, a legkisebb gyerek csak pár hónapos, de milyen jól jött volna télen, a hidegben, mit élnek át a családfők olyankor, amikor sír a gyerek az éhségtől a hideg szobában és amikor ez hónapokon keresztül tart.

A gyerekek egyre nyitottabbak, egyre jobban csapódnak a csoportunkhoz, megmutogatják a kecskéket, az állataikat, mindent, amire büszkék.

A házban  ahol az ebédet kapjuk, 3 szoba van, de a középső kivételével mindegyik gondosan elzárva előlünk, a körülmények aggasztóak, mégis ez az az egyik ház, amelyik a kiválasztott lett. Mindenki kint van a kertben, hogy ne zavarjanak, kivéve  a házigazdát és Renit, a 24 éves lányt, aki még nem ment “férjhez”- azaz nem él vadházasságot senkivel,- mert ugye cigány esküvőre sehol sincs pénz, ezért ez nem is gyakori.

Reni Miskolcra járt szakmát tanulni, ő volt az egyedüli bejárós akkoriban, 5 körül indult és 7 körül ért haza az átszállások és csatlakozások miatt. Ma már mindenki tanul- legalábbis a lehetősége megvan rá, a kollégiumot is fizetik nekik, az útiköltséget is. Sok féle szakma közül választhatnak. Reni bolti eladó lett, még munkája is volt a helyi ÁFÉSZ (!) kisboltban egészen pár héttel ezelőttig, amikor bezárták azt.

Az ebédnél magunkra akarnak hagyni, de egyikünk leleményesen megkérdezi házigazdánkat, nem tart e velünk. Az asztalnál nincs hely, ők mást esznek - (mákos tésztát, mert a “kicsi azt szereti”), de legalább a sarokban levő heverőre leül némi zavarodottság után. Reni állva marad a falnak dőlve áll és nagyon kellemesen beszélgetünk így nyolcasban. Büszke vagyok a társaimra emiatt, vékony jég a kérdezősködés, de mi puhán lépkedünk rajta.
Az étel kifogástalan, az edények tiszták, de még ha nem is lennének, bármilyen körülmények között megennék mindent, de semmi áron nem bántanám meg őket.

A házigazdánk az asszonykórus tagja volt, eljutottak még Brüsszelbe is, ahol állófogadáson vettek részt, élete legnagyobb élménye volt. A legtöbb lakó Miskolcon túl nem nagyon járt és valószínűleg rá is ez lett volna igaz, ha nincs a projekt és nincs, aki felkarolja őket.

A rengeteg élmény ellenére is kilépett a kórusból, az indok bagatell: pár asszony rendszeresen szándékosan félre énekelt. Konfliktusok vannak egymás közt és a jóakaróval szemben is. Kulturális okai lennének? Nem valószínű.

A gyerekek hamar teljesen hozzánk szoktak, Dzseni a lányokhoz bújik, a kezünket fogja, Kevin egész jól megtanulta, hogy a lányokat inkább simogatni és dicsérni kell, csak a fiúkat lehet ütni. A buszunk olyan gyorsan hagyja el Bódvalenkét, ahogy megérkezett, s hazafelé már a környező falvakban is visszavonult az élet."

2013. április 27.

Ismeretlen résztvevő

További véleménymorzsák az FB-ről:

"A kirándulás számomra nagyon pozitív élmény volt egyébként, és nagyon jó tapasztalat... Köszönöm az élményt.)

"nagyon köszönöm a meghívást és azt hiszem sokat tanultam a kirándulásból"

"ÖRültem, hogy ott lehettem. Az élmény nagyon erősen hatott!"