2012.10.11-12-én, Hajdúböszörményben tartotta XVIII. Országos Urbanisztikai Konferenciáját a Magyar Urbanisztikai Társaság, amelynek témája a vidékfejlesztési tervezés volt. Szabó Mátyás „Jövőhorizontok a vidékfejlesztési programjainkban” címmel szekció előadást tartott, amelynek rövid leírása az alábbiakban olvasható:

Faragó (2003) szerint a rövid és középtávú stratégiákat, cselekvési terveket hosszú távú koncepciók alapján indokolt meghatározni. A hosszú távú tervek egy átfogó jövőképből indulnak ki, ami több szcenáriót foglal magába. A hazai vidékfejlesztési tervezés ennek a felépítésnek csak gyengén felel meg. A jövőhorizontok szempontjából történő értékelés elvégezhető többek között a tervek időhorizontjának hossza és jövőképeik jellemzői – módszertani megalapozottság, elérhetőség, motiváló erő, komplexitás, fenntarthatóság – alapján.

Az előadás tervezési szintenként mutatja be a jövőhorizontok kezelését a vidékfejlesztést érintő dokumentumokban.

·        Az országos stratégiákat (Országos Területfejlesztési Koncepció, Nemzeti Vidékstratégia) jellemzi:

o   hosszú időhorizont, leírt, komplex jövőképpel rendelkeznek, amelyben megjelennek a város-vidék viszonyok is, de csak kormányzati tényezőkkel számolnak és a tág jövőképből eredő széleskörű célrendszer érdekében csak az eszközök szűk körét határozzák meg

·        Az uniós finanszírozáshoz köthető dokumentumokat (Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv és a Program [ÚMVP]) jellemzi:

o   közepes időtáv, a szűk, ágazati logikán leírt jövőkép, és nincs vagy gyenge kapcsolat az országos stratégiákkal,

·        A helyi vidékfejlesztési stratégiák fő jellemzői:

o   gyakran hosszú időtáv és létező jövőkép, amelyek között több nem megvalósítható, nem veszi figyelembe a helyi tényezőket; csak a vidékfejlesztési forrásokra koncentrál és lehatárolási problémák miatt sokszor kimaradnak a fejlesztésekből a térségi központok

·        A hatásvizsgálatok (ÁSZ-jelentés a vidékfejlesztésről 2012. aug., ÚMVP félidei értékelése) jövőhöz való viszonyát jellemzi:

o    rövid távú, indikátor alapú értékeléseket tartalmaznak, így nem vizsgálják a komplexitást és a résztvevők jövőorientáltságát.

A jövőkutatási, elsősorban a participatív módszerek alkalmazásával olyan komplex forgatókönyvek születhetnek, amelyekkel megalapozhatjuk stratégiai döntéseinket (Nováky 2011).Ez különösen fontos a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklus új fejlesztési eszközei (integrált területi beruházás, közösség vezérelt helyi fejlesztés) esetében.

Források:

Faragó László: A koncepcióvezérelt tervezés általános elmélete. Ph.D. disszertáció. Pécs, 2003.

Nováky Erzsébet: A participatív módszerek az interaktív jövőkutatásban. Jövőelméletek 18. BCE, Budapest, 2011

Az előadás megtekinthető itt.