2012.10.11-12-én, Hajdúböszörményben
tartotta XVIII. Országos Urbanisztikai Konferenciáját a Magyar Urbanisztikai
Társaság, amelynek témája a vidékfejlesztési tervezés volt. Szabó Mátyás „Jövőhorizontok
a vidékfejlesztési programjainkban” címmel szekció előadást tartott, amelynek
rövid leírása az alábbiakban olvasható:
Faragó (2003) szerint a rövid és középtávú stratégiákat, cselekvési
terveket hosszú távú koncepciók alapján indokolt meghatározni. A hosszú távú
tervek egy átfogó jövőképből indulnak ki, ami több szcenáriót foglal magába. A
hazai vidékfejlesztési tervezés ennek a felépítésnek csak gyengén felel meg. A
jövőhorizontok szempontjából történő értékelés elvégezhető többek között a
tervek időhorizontjának hossza és jövőképeik jellemzői – módszertani megalapozottság,
elérhetőség, motiváló erő, komplexitás, fenntarthatóság – alapján.
Az előadás tervezési szintenként mutatja be a jövőhorizontok kezelését
a vidékfejlesztést érintő dokumentumokban.
·
Az
országos stratégiákat (Országos Területfejlesztési Koncepció, Nemzeti
Vidékstratégia) jellemzi:
o
hosszú
időhorizont, leírt, komplex jövőképpel rendelkeznek, amelyben megjelennek a
város-vidék viszonyok is, de csak kormányzati tényezőkkel számolnak és a tág
jövőképből eredő széleskörű célrendszer érdekében csak az eszközök szűk körét
határozzák meg
·
Az uniós
finanszírozáshoz köthető dokumentumokat (Új Magyarország Vidékfejlesztési
Stratégiai Terv és a Program [ÚMVP]) jellemzi:
o
közepes
időtáv, a szűk, ágazati logikán leírt jövőkép, és nincs vagy gyenge kapcsolat
az országos stratégiákkal,
·
A helyi
vidékfejlesztési stratégiák fő jellemzői:
o
gyakran
hosszú időtáv és létező jövőkép, amelyek között több nem megvalósítható, nem
veszi figyelembe a helyi tényezőket; csak a vidékfejlesztési forrásokra
koncentrál és lehatárolási problémák miatt sokszor kimaradnak a fejlesztésekből
a térségi központok
·
A hatásvizsgálatok
(ÁSZ-jelentés a vidékfejlesztésről 2012. aug., ÚMVP félidei értékelése) jövőhöz
való viszonyát jellemzi:
o
rövid távú, indikátor alapú értékeléseket
tartalmaznak, így nem vizsgálják a komplexitást és a résztvevők
jövőorientáltságát.
A
jövőkutatási, elsősorban a participatív módszerek alkalmazásával olyan komplex
forgatókönyvek születhetnek, amelyekkel megalapozhatjuk stratégiai döntéseinket
(Nováky 2011).Ez különösen fontos a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklus új
fejlesztési eszközei (integrált területi beruházás, közösség vezérelt helyi
fejlesztés) esetében.
Források:
Faragó
László: A koncepcióvezérelt tervezés általános elmélete. Ph.D. disszertáció.
Pécs, 2003.
Nováky
Erzsébet: A participatív módszerek az interaktív jövőkutatásban. Jövőelméletek
18. BCE, Budapest, 2011
Az előadás megtekinthető
itt.